Csóró Párizsom

lehajtott fejjel megyek az utcán,
céltalan, még kocsma sem húz,
hófehér hab csorog egy akác ágán,
rajta méhek, néhányuk hártyás szárnyán
őszi sanzon helyett, zsongó tavasz blues.

lehetne konok, fájó az édes élet,
és amit most dadogok sivár, monoton,
röhögve megsúgom a Dunai szélnek,
ahogy előbb a tövisek az arcomhoz értek,
vérem iszom,  Pest légy a csóró Párizsom.

Calvados helyett vizezett bort vedelek,
a mámor a lényeg, no meg az illúzió,
egy közepes árfekvésű Lédát bérelek,
nem baj ha zsíros hajába örökre eltévedek,
hideg szájától enyémben megfagy a szó.

így majd némán mutogatok világ neked,
bal kézzel kissé hadarva fizetett orgazmusom,
ilyen, ha az ember nektárban hempereg,
bár én csak beporzatlan álmokat kergetek,
hazátlan kurvám, kifosztott szúrós húsodon.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-28 17:00:13
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-01 13:16:35