Akvarell

Dobos Krisztinának


A lányok virágokat gyűjtenek.
Óvatosan lépkednek a mező színes takaróján,
nehogy kárt tegyenek egy-egy szép példányban.
Fonott kosaraikat lágyan himbálja,
a néha szoknyájuk alá kapó szellő.
Felnéznek, a szirmokat felhőkhöz hasonlítják,
mintha valaki megtépdeste volna azokat is.

A gyűjteménnyel szüleikhez szaladnak.
Mutogatják a legszebbeket.
Tejszínű kezükben tartva, puha lélegzéssel.
Az anya elfordul, gyűrt zsebkendőt szorít.
Nagyon szép, lányok, szaladjatok.

Sötétedésig kergetőznek.
Fehér ruhájukon a fű korbácsütései.
Orrukban illatok tapadnak meg,
még évek múlva is megborzongnak tőle.
Kart karba öltve, összegabalyodva suhannak
szüleik mozdulatlan árnyéka felé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-28 14:44:04
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-28 15:01:13