Tizenkét sor
Ne fenyegess, hogy egyszer visszatérsz,
ne kecsegtess azzal, hogy itt leszel,
ne akard szomjam, hogy veled oltanám;
Hát ki vagy te, akire rákérdezek;
még magamra sem tudok mit mondani.
Legább egyszer lettél volna – nem fájna
úgy hiányod – a gyöngyök összeállnak,
felfűz a reménység bármilyen valót,
szál se kell, elég keresni: szemlélet –
hazugság – jóformán egyre megy: élni,
élni mindenek felett, s úrnak lenni,
ki könnyedén lép mégis odébb, ha majd.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-28 00:28:33
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-28 00:28:33
