Fekete szív

csóró vagyok, kéne egy új szív nekem,
de a szívboltba már nincs több hitelem,
ami bent van nem pumpálja  a vérem,
unott kis darab elfér egy tenyéren.

minden lim-lomot kiszórtam belőle,
ne legyen senki hideg szeretője,
most lapít, vagy kussol a vén rohadék,
volt idő mikor azt verte élni szép.

és ha meghalok, mert biztos megfogok,
siratnak majd kurvák, s hű angyalok,
megosztoznak ezen a néma nincsen,
én meg szállnék velük, de szárnyam sincsen.

de csapkodni fogok üres kezemmel,
úgy is tud szállni, ha ügyes az ember,
úgy is bizony, hófehér tollak nélkül,
míg gyönyörű szemem bele nem rémül.

és ha majd megriadt könnyeim hullnak,
inni adok, de vajon melyik Úrnak,
annak adjak amelyik bennem hallgat,
vagy annak akit annyian akarnak.

ám mindegyik én vagyok  álszerényen,
visszaszállok akár füst a kéményben,
mikor szúrós szél fúj a háztetőkön,
megtellik korommal e hideg börtön.

fekete szív, az bíz fekete kályha,
enyémen nem ül a költő macskája,
pedig bent valami mégis dorombol,
lám újat az Isten csillagból gombol.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-19 18:35:36
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-19 23:03:34