horror vacui
nyakig merülsz a stilisztikai mocsárba egy palack édes bor és megíratlan könyved emlékének ínyenc társaságában. a meditáció csarnoka borul föléd, haldokló fenyőkkel keretezett égre látsz. a legfontosabb kérdésekre – ki vagy? honnét jöttél? hová tartasz? – mindig mást felelsz. mondataid töredékesek, csupaszok, és bűzlenek a frusztrációtól. bármit gyűjtöttél is össze önazonosságodként, folyton elveszíted. nyomorult érzés, vékony köldökzsinóron függeni a semmi felett.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-17 00:45:03
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-17 00:45:03
