A megtörténtek nem-történte, s vége

(tisztelet Lev Tolsztojnak)
*/Tartsd szem előtt a véget... a család reménysége/

A megtörténtek nem-történte, s vége
Ami megtörtént, oly valószerűtlen,
hát folyvást arra gondolok így aztán:
ami megtörtént, oly valószerűtlen;
s magam is egy virtuál’ világba lépek
anélkül, hogy lettem volna benne.
Ha minden álarcot levetnék,
és ledobnám az álarc-leszedőt is –
mi maradna, Ivan Iljics, kérdem –
Respice finem… phoenix de la famille?*
Egyetlen arc a cél, hozzávaló testtel,
ennek csupán pillanatnyi tévedése más:
akit társának talál, tart, téved, aki
szerelmesnek vélte egykor önmagát –
mert kerülőút önmagunkhoz, ki más,
és nélküle felőlünk is kevesebb,
ami tudás, vagy annak mondható –
egy arcra készülünk, mi oly egyéni,
hogy legkevésbé arc, és én vagyok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-14 00:09:13
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-14 00:09:13