Üstök ős
És fölzengenek… Ekkortól érdemes a figyelemre,
mert mítoszba lép, aki jár; zúg, csak zúg belőlük,
és kapaszkodnak a hangok föl, egyre föl, s magukkal
emelnek az áldozatok, egyik sem magáért szól, de zeng,
bármi füstös kis hang volt elébb, kaparós rettenet, zaj,
itt már a nagy egész testvéri része; nem értelem szólal,
mert a teljességé a hang, mielőtt bekövetkezik a csend.
Hol hagytad abba? Igen, a mítosz veszélyes üzem,
sosem ott működik, ahol várnánk, pedig a várakozás
e kométa mozgatója, az a feje. Te sem vagy kívüle.
Az igazság csavarodik, egyenes nem lehet.
Az igazság emberséges, temetőtervező.
Az igazság próbálkozik hamis látszatokkal.
Az igazság nem élőlény, halál meg nem öli.
Az igazság, mit szeretnénk, utólag vált azzá.
Játszik, akár Isten az emberrel, ember kutyájával,
nagyobb a kisebbel; egyforma kutyalélekkel,
ahogy meghajol két lábára, s máris ugrik a másik,
vagy letérdepel, mert úgy véli, ez kell figyelemhez;
örül mindkettő, fogak nem csattognak, játszanak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-14 00:07:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-14 00:07:40