probléma
Olvad az aszfalt, görbül a sín.
Szép zaj üti meg füled,
talán madár,
makulátlan fehérnek képzeled.
A meditáció csarnoka borul föléd,
haldokló fenyőkkel keretezett égre látsz.
A tűzfal is milyen furcsa,
két dimenzióban karikíroz
egy egész világot.
Nyakig merülsz a stilisztikai mocsárba
egy palack édes bor
és megíratlan könyved emlékének
ínyenc társaságában.
Bármit gyűjtöttél is össze önazonosságodként,
az megfoghatatlan marad,
mielőtt végleg elveszítenéd.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-06 21:30:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-06 21:30:55
