Ha feladom

Esik, de épp csak szöszmötöl,
a tyúkudvarban kopogó kopott vödör
piros zománcán morzézik az unalom,
hogy, ti-ti-ti, tá-tá-tá, ti-ti-ti, ha véletlen feladom.

Ez a tavasz is úgy múlik el ahogy szokott,
az akácokra már habzó vízesést dobott,
néhány tövises ág kaparászik a vakolaton,
hogy, ti-ti-ti, tá-tá-tá,  ti-ti-ti, ha véletlen feladom.

Most átmeneti kabátot vett mámorom,
a szél macskaként sziszeg a vizes bádogon,
mintha szívemet tépné ezer karom,
hogy, ti-ti-ti, tá-tá-tá, ti-ti-ti, ha véletlen feladom.

És hiába szememben örökké alkonyég,
ha zsigerem mind gyújtózsinór gyökér,
így vérem virág a zöldre robbant lombokon,
mégis, ti-ti-ti, tá-tá-tá, ti-ti-ti, ha véletlen feladom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-04 15:44:15
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-04 22:46:18