Mozart ars

A szétdúlt lakás kottalapokkal volt teleszórva.  
Konstanza sírva üvöltött, majd bevágta maga mögött az ajtót.
Bevettem néhány algopyrint, és megbontottam egy újabb üveg bort.
A zene kitárult előttem, mint unokahúgom szeméremajkai.
Gyertyát gyújtottam, és megállás nélkül írtam a hangjegyeket.
Árnyékok játszottak a falon. Az egyik felém magasodott.
Még nem végeztem a tétellel, amikor görcsbe rándult a kezem.
A papírok közé dőltem.
Betakartak, mint tömegsírban a fehér mész.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-04 10:23:01
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-04 10:23:01