sokszor... ráléptek a sarkamra

Hátranéztem
valóban, már sokat éltem; előfordultam sok helyen
elárulja magát a lélek; elfecsegni titkait nemcsak az ágyban lehet
váratlanul versben is: Megtörtént
a valóságban minden megtörténik... akkor az én lelkem végig
mellettem hevert, megkötözve
miközben tetszelegtem, hogy jókor és majdnem boldognak születtem
Jól kibélelte lelkemet tér, forma, szín tanítás okán; mégis átlényegültem
akár a szfinksz a Királyok-völgyében - amit gnómmá mart idő és homok.
Istenített Gyerek-sereg
... bennük tetszelegtem
szivárványszín szeretetüket képzeltem?
Díszletben kígyómarás után, most ébredtem?

Mondj igazat! - persze, hogy jövendőmondómat kikacagtam. Lármáztam.
Olykor szóltam, de nem saját hangon... kérdeztem, de senki sem állt mellettem

Fényesítek kicsit patinássá mattult ábrázatomon
hátrább tolom öreg, beteg valódimat:
- Mit nekem darabokra hullt
sarkaiból kifordulni készülő Világ; Túllendültem
mit tudom én unokám lesz e? - korom miatt megilletne
Gyere Világ unokámnak felcsapni, ne restellj
- beszélgessünk, ülj Te az ölembe

_________________________

2009. június 17.


Prózavers





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-01 11:45:24
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-02 23:49:43