Csipkelődés
És odarohant mindenkihez: hallgass meg!
Figyeltek rá; nem mondhatja,
hogy közönyösek lettek volna,
és szólt, és beszélt, ahogy egy
fuldokló bánik a légszomjjal,
úgy ő a beszéddel, visszafele.
Kiadta magából, amire szüksége volt –
paradoxon ez a javából, majdnem olyan,
mint a piaci áruját dicsérő – a hülye,
aki – akkor miért is adja el –, falja föl! Igen.
Szóval, elég, ha elképzeljük a hallgatót,
úgysem róla szól, amit mi mondunk;
mert látszat csak az önzetlenség és áldozat,
amit csak egy költő tehet, vagy szent,
(de az író nem szent, csupán fulladó.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-30 20:45:09
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-30 20:45:09
