A homok virága

Ha Koptföld a világ vége, oda megyek
utánad. Ahogy pálmalevelet sodor a déli szél
és amilyen a homokdűnék ősi céltudatos-
sága. Áss ki, tárj fel! Feketén ordítok, mint a sír
szája. Arcod előtt kendő, alig látszol ki,
te félelmetes. Parancsoló arabszem, az utolsó
nyers idegszálig kívánlak.

Óriástevék térdelnek előtted, méreg-
tasakként pattan el egy kobra,
megáll Sali gazdag karavánja.
Mézes gázszag-búrába von mindent
a sivatag beteg virága. Piramisok süllyednek
el, a Nílus kővé dermed. Elszerették a fáraó
kedvesét, nem nyugodhat.

Piszkoskezű barbár, te puszta imája!
Ültess fel tevédre és hajtsd halálra!
Boríts rám lőporszagú véres fátylat!
Gyerekrabló szerecsen, meg ne lássanak,
bújtass el, szoríts magadhoz!
Kenegess barnaságoddal, krémfehér
verítéked habja balzsam az elmúlásra.



2012





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-22 18:44:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-23 00:12:37