Kelebi Kiss István : Pessoa-komód 2

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38951 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Mórotz Krisztina: Éjdió
Tímea Lantos: Életek
Egry Artúr: rejtőzködő, Húsvét előtt
Egry Artúr: belőlem készült lélek
Paál Marcell: Aerodinamika
Paál Marcell: Év-forduló
Paál Marcell: ÁLMATLANSÁG
Ligeti Éva: Végletek
Ligeti Éva: Gyászos ősz
Pataki Lili: A szenvedők ünnepére
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 1 órája
Szőke Imre 4 órája
Duma György 5 órája
Bátai Tibor 2 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Mórotz Krisztina 2 napja
Bak Rita 2 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
Tóth János Janus 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 4 napja
Egry Artúr 9 napja
Serfőző Attila 9 napja
Nagyító 11 napja
Karaffa Gyula 11 napja
Tóth Gabriella 14 napja
Paál Marcell 19 napja
Geréb János 20 napja
Szakállas Zsolt 21 napja
Szilasi Katalin 21 napja
Pálóczi Antal 21 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 7 órája
Bátai Tibor 18 órája
- haikukutyin - 20 órája
A vádlottak padján 1 napja
négysorosok 2 napja
Baltazar 2 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 3 napja
Zúzmara 5 napja
Janus naplója 6 napja
Szuszogó szavak 6 napja
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 6 napja
mix 7 napja
ELKÉPZELHETŐ 8 napja
az univerzum szélén 9 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kelebi Kiss István
Pessoa-komód 2

(egy régi rekesz)


a Kőgalambok

Lisszabon egén e szürke kőgalambok
kavicsot piszkítanak Álvaro fejére
Mesterem nyájőrző farkasokat alkot
pálcája-tört mágusom suttogja Vége

ma sem írok habzó  országmentő verset
és nem használok antik mohás szavakat
nézem csupán a rézsútos esőcseppet
és olvadó hajót a horizont alatt

elhervadtak az Adónisz-kerti rózsák
lehullott Ricardo Lídiája maszkja
hülyéknek adhatnék egy-két angol órát
hogy ne legyek mégsem lézengő mihaszna

de  matatnak bennem szorgos hajóácsok
egy benyílóban bukott vén király vagyok
az egymásba-font Kálváriák kalácsok
és helyettem sem viszi más  a Mondatot
 
a Ketrec

óriás napelem
érzékeim kihajtogatva
és egyre csak szívnám magamba
ami történne velem
de
minden ketrec ketrecbe nyílik
a tágabb szűkebbe ring át
és észre sem veszem ha rám hegesztik
az utolsó kalitkát

a Bomba

a tűzszerész Idő
benyúl az alkony hóna alá
és hatástalanítja a nappalt
ami volt már nem ketyeg
Isten csillagokat szór
vaktöltényeket

a Drót

dolgaink túlrendezettek
lelkünk fölsodort szögesdrótköteg
ezért csodáljuk a víz-gyalulta lapos követ
melyet úgy épít a változás
hogy lecsiszol róla minden fölösleget
 
a Kíváncsiság

Mindenség fonákja éji égbolt
hiába rágják csillagok
nincsen rés sehol hogy megláthatnánk
mi van Odafönt

egyetlen levél-e az Erdő
vagy számtalan más Tér és Idő csüng
Isten rügyező sétabotján

marad a kíváncsiság
mely végül magába-omlik
majd újból épül s beomlik ismét
termése épp a mag hiánya
s szomjúságra szomjúságot iszik

mert mi elejétől fogva
bízunk valakiben ám tartalékként
a sorsunkból még kilátszó utolsó hegytetőn
ott lapul a remény orvlövésze

a Pont

az Út csak bennem létezik
ujjbögyöm horizont
amit megérintek maga a Végtelen
s átborzong belém

egyetlen pont között
a legnagyobb távolság vagyok
felhő mely itatósként
fölszívja a mezőt

aortám elszáradt galaxis-ág
jövőm teremtés-előtti
tolvajkulcs terve csak

e móló hajtincse a tenger
érzékeny szemébe lóg
akár emlékek láncai
egy mérhetetlen kútba

a Hajóhíd

homlokod mögé rejtetted
az Ismeretlen hátára
tetovált térképeket
s minden pislogással
tovább zártad a fiókokat

egész gyűjteményed volt már
elrejtett lehetőségekből
de csupán a vegyesboltig jutottál
horizontod elárvult biciklinyom

és akkor Álvaro ódákat ácsolt hajóvá
mindennapi reménytelenséged
kockákká sajtolta (legyen útravalód)
és kilökött e kék zománcú lavór közepére

a háttér pontos-szövésű felhőkalligráfia
ezüst labirintus be kell járnod hogy visszatalálj
a hajóhídra

a Halpiac

van lakásom
lépcsőházam kapum utcám városom
de fényben is úgy mozgok akár a föld alatt
WANTED
üvöltik amerre járok szobákra szögezett házfalak

mondják
szemüveges kopott mindig-kalapban-alak
pedig a nyugalom alatt célokat gyalul a dac
bennem távoli óceánok sós-szagú csokra
s minden kikötő mögött versek nyüzsögnek
akár a halpiac
minden mólón ugyanaz a kendő vagyok mely nekem integet
tolvajként megfutok vagy kincsekkel megrakodva érkezek

nem tudja senki sem








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Fernando Pessoa kőgalambjai (Budapest, 2009)
Kiadó: alkoTÓház (2009)
Feltöltés ideje: 2012-04-20 09:59:47
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-21 22:00:20


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-02-08 16:22   Új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-02-08 14:44       ÚJ bírálandokk-VERS: Geréb János A facebook károsult dala
2025-02-08 12:50   Új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-02-08 12:05   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-02-08 10:24   Napló: Hetedíziglen
2025-02-07 23:00   Napló: Bátai Tibor
2025-02-07 21:24   Napló: - haikukutyin -
2025-02-07 12:36   Napló: Hetedíziglen
2025-02-07 09:52   Napló: A vádlottak padján
2025-02-06 22:25   Napló: Bátai Tibor