Akkor

Mikor nem tudom, hogy vagyok,
és mennék. De hova?
Mikor szétpattan a van,
és a majd az már soha.

Mikor nyálkaként borít,
és ereimben folyik,
mikor feloldotta testem,
és minden szétesik.

Mikor újra sárba fekszem,
de senki sem taszít,
mikor fáj már minden bennem,
és majdnem széthasít.

És nem tudom, mi van,
és nem tudom miért…

Akkor fogj meg, kérlek!
Akkor adj tüzet!
Akkor feküdj mellém!

Mert holnap nem leszek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-19 22:36:38
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-19 22:36:38