róka-móka

fut a róka tiszta
móka ez a futás
a róna a hatás föl
hogyha vésné rohan
rá a vodka már ugyé

a dörrenés után de
a világ a hold s a görcs
ösen szorító száj az idő

az pedig annyira relatív
mint az ördögi fogadás
az istennel mikor földobta már fej
vagy írásnál az égre ama
érmét s mi még ott lebeg

forogva pörögve -
esik az állat
össze hörögve

s egy gólem vérzik
macskaként a köveken
a kiejtett szájból
messze gurul a föld
csupa salétrom a fal

Atlantisz kiesett
a paradicsomból ami
égett egyre égett
recsegve ropogva

kaszálták a lézerkések
napsugarai koherencia
meg nincs és
sose volt tán de

óriáskagyló és rózsaszín
s mi mélyrehatón
a mélységekből de profundis
naná és circumdederunt

(dead the runt, yeah
hogy komolyabb legyek

elvégre jó játék annyira
NE komolyan - Körülvettenek)

szokás szerént mindig
visszatérőn túl a felén
és dél volt vagy valami

Húsvét és napfogyat*

hiába de én hiszek
a változatokban és az át
s feldolgozásban soha
semmi ne legyen végleges
én kiöntöm - válogasd szét te

s honnan tudjam hogy ez
én vagyok vagy nem én
elvégre állítólag gondolati
konstrukció minden ilyesmi

akármi a forma bármi
végre a játék tányérra
tenyér és ujjnyomat és

hamis minden képlet

(*Petrarca egy húsvéti misén
napfogyatkozás alatt
látta meg Laurát először...)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-19 19:04:38
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-19 19:04:38