Ahogy ők
Ahogy
az első hűvösebb fuvallat
végigfut a cirokszálakon,
ahogy
megborzong a víztükör
hazahúzó íbisz-árnyakon;
ahogy
összezárul páros mennyezet,
se sás nesze, se sáskaszó,
visszatartott lélegzettel
elmerülő pírburok, csöndtojás.
Ahogy
nem látnak, nem is vágynak,
csupán csak összehúzódni,
héjban a bél, bélben a héj,
magán túli másban két,
odalett önmagát álmodás.
S ahogy
hajnalszóra is együtt,
csodálkozva térnek,
lápból bomló lótusz
és bibéjén ébredő,
elröppenő bogár.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-11 16:49:34
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-11 16:49:34
