szedett-vedett vers

hajnalodik, olyan semmilyen idő,
talán csak számadásra jó,
bámulom ahogy az éj szürkévé kopik,
és fenn lassan a semmibe süpped
pár lusta csillaghajó.

egy aranyeső bokor csupa sárga álmélkodás,
de miért ne tenné, hisz' tavasz van, tavasz,
s mielőtt lelkem panaszra menne,
megzörren benne a tavalyi haraszt.

de kihez is menne, minek is menne,
már vénül a tüzem, az a gyönyörű lángolás,
így minden más, még a vadvirág is a szemembe'
lehet, ha belé súlyos eső esne,
újra kinyílnának, s lennének tarka szárnyak,
a szemembe' a szemembe'.

elrepülök, és ahol földet érek,
ott majd nyikorognak markomba szikár ércek,
csillaghajók, csillagfények,
én kovácsolom őket, megmászom a hegytetőket,
és csinálok odafenn belőlük fejemre
istenes, marcangoló koronát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-05 19:06:50
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-06 06:53:58