Lombhullató magányról álmodik a tavasz,
kies téli fák alatt időzne, bár ma
tövig hatoló zajra kárhoztatott.
Nyüzsgő lábak taposta pillanat
hazudja: nem ér véget a lét
mert a halál csak múlandó
lábnyom a Körös-torok
homokos fövenyén,
melyet naponta
újra írok
kagylókért
lépve
rá.
