Inmortal
végül is, ha jól meggondolom, mi van -
a tenger áradása, majd apálya jön,
s közbe' forgó Föld a Hold arca előtt,
és hullámzik a Nap, és minden ár-apály -
és így az évek is - sürűbben, hígan,
s akit habjára vesz, magára így gondol:
mi létezik - az ősidőktől fogva,
és egyik állapotban a többire is
gondol, és szól, ha kell, és hallgat is, ha kell,
szabadságát a többiével éli: van;
s ez ünnepet tagadni képtelenség,
az egyszer volt mi is? - alakváltott mindig.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-03-03 10:07:43
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-03 10:07:43
