Az Örök Illem
Tette a dolgát szorgoskodott
hangjának éle alábbhagyott:
jóságával ringatott
egy csecsemővé vénült szülét
aki nem vált bölccsé
az idő múlásával; ereje
a maradáshoz kevés, vergődése
fájdalmas az örökkévalósággal
felér!... én?
Maradok vígasztalan
szégyen mardossa szívem
mostanra kisírtam magam
néhány versben, Őt már életében
elengedtem. Nem támadt föl
bennem gyengéd megértés
kő szívemet görgettem elé
tagadtam azt is, hogy az enyém
Mártinak
___________________
2008
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-02-22 16:15:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-22 16:15:40
