| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Vincze Erika
Eldozolva
Dobozokba pakolom
az agyam szeleteit.
Sorban, egymás mellé,
egymás tetejére
tuszkolom magam.
Tél van, ilyenkor
rendszerető mindenki.
Igazából jobb híján.
Por lepte sarkokban
üldögél, ami volt.
Majd hirtelen sötét folt lett
minden. Áramszünet.
Az ajtó túloldaláról
beszűrődő fénytől
nem látszik a parázs,
ahogy a cigidet szívod.
Ja, hogy te itt! Csak
nem kihallgatod magam?
Neked se te vagyok már.
Értelmetlen vagyunkot
kergetek körbe.
Be ne áruljon nálad,
hogy neked is van
itt egy dobozod.
Na jó. Add a kezed,
mára ennyi elég volt.
A közöny köhécsel,
a vonzás fojtogatja.
Egy ideje már minden
valamiért van.
Nem csupán azért, hogy
a többi mellé rakjam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-02-19 16:20:48 Utolsó módosítás ideje: 2012-02-19 16:20:48
|
|
|
|