stációk

a hűség csaknem természetes kopása
kezdetben szinte észrevétlenül lazulnak
a ragaszkodás eresztékei mígnem
hogy az ácsolat szét ne essen
kapkodva beütöd a megszokás durva szegeit
de már sejted egyenes út vezet innen
a legyen hát közönyéig
amiből előbb vagy utóbb kiviláglik
a magad előtt is titkolni próbált cserbenhagyás
majd igazolásul a gyalázatra
az elpártolás csupán az első fok
az árulás árnyalatai szerint felosztott skála
nullpontja alatt
a szembefordulás immár megtervezett lesz
akár a tudatos elhatározás végül
a gondatlanságból ejtett sebekben
a kés végsőkig kéjes megforgatása





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-18 02:09:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-18 02:45:53