Telet csókoló
Kemény szirmaid dárdákként sokasodnak
Rajzanak köztük önkéntes katona-szárnyasok
Ingasz a szélben a fejfa tövében
Zúgod a gyászt búcsúzók özönében
Angyali termeted őszbe vegyülő avaron
Napsugár-nyugalom ágyasok szelíd kelyhében
Télcsók ha szálka a ’vénasszony’ szemében
Érzed, ez mély-puha engesztelő állapot
Mert mind fölött, ki itt élt, a jégcsillagok felragyognak.
2009. 08. 27.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Képzeld el... (Paletta - virágok), 2010/1.
Feltöltés ideje: 2012-02-13 14:10:25
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-13 14:10:25
