Bernardo Soares találta, de nem tud mit kezdeni egy szöveggel

Hiába kérdezem minden nap, hogy vagyok,
mert mire válaszolnék, már elmúlt, és bizalom
kell ahhoz is, hogy magával meglegyen az ember,
amúgy jövő időben, amikor csak a múltban hihet.
Hiszek az óceánban, mert fürödtem benne, bár félek,
de vonzanak a távolságok, és egy fröccsenés elég,
hogy Camõest megsejtsem a Japán-tengeren.
Nekem nincsen kéziratom, magam vagyok a mű
bőrkötésben, amit menteni kell, hátha megalvad
minden gondolatom, mielőtt magam elfolynék,
de nincs kínai szeretőm se, két szemem van,
amivel látok kifelé is, bár előbb mesélem azt,
amit csak látni lehet, mint hogy látnám, mert
nem bízom én a szememben sem, csak a múlt
vizében, ami kipróbálta már hányszor az eget,
és körbeutazta már oly sokszor a földet, és
a só is csak olykor nehezíti meg, ami ereimben.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-13 09:43:07
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-13 09:43:07