Házak hideg omladékán állsz,
fejed a felhők felett,
füledben olvadt érc,
és véred lassan pereg,
akár a homok.
A sovány szél
templomkaput csapkod.
Titkosírást tanulsz,
cserépszilánkokra jegyzed naplód.
A fekete sivatag egyre nő;
a zeniten belefeslik az égbe,
ahogy megaláztatásod kezdődik:
Kelet-Európában mindenki
önmaga árnyéka.
