Most (Nemerov után szabadon)

kései éjjel megkésett naptár el
hamarkodott tétel s korai mint
napfény ellen a mustár de november
van épp s közel a vége szinte ahogy
elítéltek kérelmezők fanatikus

imádkozók esnek egyszerre térdre
úgy dobták el zöldjeiket a fák akár
félig leütött bokszoló földre rogyva
s karjait az égre dobva megadja magát

a rohanva múló emésztő időnek az
arany és zöld levelek pörögve a  pázsiton
ahogy a szél hörögve sepri fel őket mind
s a közeli bozót közepébe vágja majd
vissza fújja más irányból hátulról orv
módon ódon s egyetlen éjjel valami

titkos jel talán? Az égből? A csillagok
közül? Mivel érzik? Hogyan? Minő
fás motiváció micsoda ok készteti
messze dobni leveleik kéjes kényesen
sztriptízt játszva egyetlen éjszakán…

S ha ez így van a csillagok parancsa
hát honnan tudjuk nem-e így lesz ez
velünk is egyszer talán – jön a jel: most
most dobjátok le mind a húst mint
idejét múlt báli ruhát – ez a buli
véget ért már… hazamenni itt az idő






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-01 18:32:01
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-01 18:32:01