'Himnusz a vízhez'

Mostanában túl gyakran kiált, dicsekszik
Földünk -  óceánjai temérdek sós vizével
árjainál még fitogtatja is erejét, elnyel
és visszaokád mindent:
írva e-szörnyű pusztítás hol vagyon?
ki marad mégis, ugyanazon földön kezdi előlről:
Írva így vagyon!

Az ember édes vízzel él; nálunk még van
sok helyütt már nincs, ez őnáluk kincs.
A víz és élet összetartozik
ölni kényszerülhet érte aki szomjúhozik.
Világűrbe retúrjegy, vegye kinek telik
de az életadó tiszta víz - fent is hiánycikk!

Mi emberek
akaratunk ellenére leszünk újra egyek:
legelőször fürdik majd a gyermek
asszonyillattal dúsul a víz az anyja után,
mitől idő előtt szégyenlős gerjedelem
járja át az apát, ki a vízben utolsóként mártózik meg.
Kényszerűségből közénk vissza, így térhet újra
a lavór romantikája?!

_____________________________________

2010. március 20.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-31 21:45:14
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-05 18:13:14