Ágostonnak
"Noli foras ire, in te ipsum redi"
Mér’ mennék kifelé, térnék hát magamba –
ezt fogom mondani, amikor elhagytam
"ifjúságom' vétkét, sok förtelmességét",
bűnhöz már gyöngülten, nézem, mit tehetnék
lelki üdvömért. De honnan is tudhatnám,
e pillanat mikor, mi módon fog jönni,
sok szépség, öröm hogy’ fog kikopni, dőlni,
mint maradok magam, és amit örültem,
egy fejrázással majd hogy’ hullik semmibe.
Mi lesz, ha az emlék éles lesz vagy szépít,
amit egykor éltem, nem akar eltűnni,
körbe, ha ránculom, akkor is a részem,
rabja leszek akkor, ki már nem is nézek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-19 10:10:46
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-19 10:10:46
