Életkép(Jav.)

Miért van, hogy a verseim
négy strófásra sikerülnek,
akár régen a kis padon
a ház előtt, négyen ültek,

négy fehér nép vagy négy ember
beszélgettek erről-arról,
nézték, hogy csúszik le a nap
a hófehér templomfalról.

Nagyapám is ott ült köztük,
sercintett a pipa mellől,
nem törődve a világgal,
valahogyan úgy is eldől,

merre fordul a városban
az a sok összevisszaság,
s lassan-lassan elhallgatott
a madártól hangos faág.

Este lett, megjött a csorda,
a kapun befordult Bence
bikaborjú, majd utána
az egyetlen tehenecske.

Hazamentek, megetették,
friss szénával a jószágot,
majd az asszony mellé bújtak
álmodni holnapra álmot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-16 00:19:12
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-20 16:07:03