Nagymama csendélete

Ölébe ültet. Szavai földig érő sötétben. Egyik
kezében pogácsa, másikban rózsafüzér. Az
asztalon dianás cukor, művirág és kemény
terítő. A szekrényen porcelán Szűz Mária.
Valamikor sírt is, mára csak könnyezik és
mindig észrevétlenül. Ha meglátnánk, azt
hiszem rögtön meg kellene halnunk. Ölében
gyermek álmok ringanak. Ráncos kézfején
zátonyra futottak az idő hieroglifái. Arca
aszalt szilva. Szemében nyugalom és valami
érthetetlen és állandó várakozás. Végig néz
rajtam, nem szól semmit, kendőjét gondosan
megigazítja. A kemence mellett savanykás
alma sül. Menta tea és zsíros kenyér. Mindent
sorra kínál és mielőtt elalszik, engem betakar.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-12 09:14:41
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-12 09:14:41