Kéreg

jelen vagy bennem épen
és virágzón mint sok éve
mikor Lőrincen a Béke téren
lábunk alatt a hó csikorgott
s hűvös ágak  ketrecében
ezüst bagolyként gubbasztott
a Hold

ismét havazni kezdett kövér
pihék kotlottak kabátodon
hogy kiköltsenek nekem
hógolyót gyúrtál rám emelted
a lendülettől kendőd  félrecsúszott
s engem eltalált az első szerelem

mentünk a hóban két kamasz
alig beszéltünk (nem volt még miről)
néztelek s  mosolygó angyalarcod
sorsom kérgébe belekarcolta
a pillanat s hiába próbált
körbenőni az idő és elfödni salak
nem torzult  velem maradt

a Marosvásárhely utcában
tócsába fagyva vicsorgott
egy tejes tasak
fázott a kezünk arcunk kipirult
leheletünk elefántformát öltött
majd elenyészett
de azóta cammog dolgaimban
és trombitál a múlt




























Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-01 14:42:00
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-02 23:46:08