Antalovics Péter : mintha karma lenne


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 1 órája
Szakállas Zsolt 2 órája
Tímea Lantos 3 órája
Filip Tamás 4 órája
Mórotz Krisztina 4 órája
DOKK_FAQ 5 órája
Kosztolányi Mária 5 órája
Serfőző Attila 7 órája
Pataki Lili 7 órája
Tamási József 7 órája
Paál Marcell 8 órája
Vadas Tibor 11 órája
Bátai Tibor 11 órája
Metz Olga Sára 12 órája
Ötvös Németh Edit 13 órája
Szilasi Katalin 14 órája
Bara Anna 17 órája
Misinszki Hanna 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 5 órája
Minimal Planet 6 órája
Conquistadores 8 órája
Hetedíziglen 16 órája
az univerzum szélén 17 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 23 órája
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Antalovics Péter
mintha karma lenne

égig érnek a házak, közéjük ítélt
valami erő. közöttük fura vagyok,
mint egy idegen. nem tartozom ide,
érzem. átsétálok a másik oldalra,
átsétálok, aztán leülök a járda közepén.
felnézek. kék madarak csapódnak az égen.
mellettem a fák, mint infúziósállványok.
ágaikkal földig nyúlnak. földig nyúlnak, mint
az égből áramló hideg. elmegy egy autó,
nem ül benne senki. halott barátokra, mint
vérrögökre gondolok. úgy fúj a szél, mintha
karma lenne. ez az, amire vágytam, vagy annak
pontos ellentéte. kék madarak csapódnak
mellém. el kell tűnni, mint egy fénykép.
körvonalak nélküli levegővé lenni. azon a napon,
amikor nem vagyok önmagam, valami meghasad.
keresztül megyek egy folyón. ott maradok, ahonnan
jöttem. az égig érő házak között megfulladok
a túl tiszta levegőben. alig mozdulok. tenyeremben
tartom a metszett arcokat. odavarrom saját bőrömhöz
az idegent. beteges árnyékoknak adok beteges
neveket, mint gyermekkorban megutált játékoknak.
etetem saját hússal, amit nem szeretek.
nem szeretek szeretni, ahol látszólag
végem van. most valami más kezdődik.
most két haldokló hörgésének harmóniája
olyan, mint a legtökéletesebb zenemű.
megjelölöm ezt a helyet, ahonnan soha
nem távozik arcom lenyomata.
bárkit képes lennék megölni,
hogy visszatérhessek ide.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-30 22:22:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-30 22:22:16


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 03:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:33   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:05   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-03 01:15   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-03 00:45   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-03 00:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-03 00:01   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:57   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:51   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:36   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina