Antalovics Péter : mintha karma lenne


 
2841 szerző 39159 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 9 perce
Tóth János Janus 9 órája
Bara Anna 12 órája
Mórotz Krisztina 15 órája
Ocsovai Ferenc 15 órája
Ilies Renáta 17 órája
Francesco de Orellana 17 órája
Köves István 19 órája
Horváth Tivadar 23 órája
Duma György 1 napja
Hodász András 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Vadas Tibor 1 napja
Tímea Lantos 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Tamási József 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Ötvös Németh Edit naplója 38 perce
Janus naplója 9 órája
Bátai Tibor 9 órája
Zúzmara 10 órája
az univerzum szélén 16 órája
ELKÉPZELHETŐ 20 órája
csega 23 órája
Gyurcsi 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
különc 1 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 2 napja
Bara 2 napja
Baltazar 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
útinapló 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Antalovics Péter
mintha karma lenne

égig érnek a házak, közéjük ítélt
valami erő. közöttük fura vagyok,
mint egy idegen. nem tartozom ide,
érzem. átsétálok a másik oldalra,
átsétálok, aztán leülök a járda közepén.
felnézek. kék madarak csapódnak az égen.
mellettem a fák, mint infúziósállványok.
ágaikkal földig nyúlnak. földig nyúlnak, mint
az égből áramló hideg. elmegy egy autó,
nem ül benne senki. halott barátokra, mint
vérrögökre gondolok. úgy fúj a szél, mintha
karma lenne. ez az, amire vágytam, vagy annak
pontos ellentéte. kék madarak csapódnak
mellém. el kell tűnni, mint egy fénykép.
körvonalak nélküli levegővé lenni. azon a napon,
amikor nem vagyok önmagam, valami meghasad.
keresztül megyek egy folyón. ott maradok, ahonnan
jöttem. az égig érő házak között megfulladok
a túl tiszta levegőben. alig mozdulok. tenyeremben
tartom a metszett arcokat. odavarrom saját bőrömhöz
az idegent. beteges árnyékoknak adok beteges
neveket, mint gyermekkorban megutált játékoknak.
etetem saját hússal, amit nem szeretek.
nem szeretek szeretni, ahol látszólag
végem van. most valami más kezdődik.
most két haldokló hörgésének harmóniája
olyan, mint a legtökéletesebb zenemű.
megjelölöm ezt a helyet, ahonnan soha
nem távozik arcom lenyomata.
bárkit képes lennék megölni,
hogy visszatérhessek ide.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-30 22:22:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-30 22:22:16


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-13 08:50   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2025-07-13 00:17   Napló: Janus naplója
2025-07-12 23:51   Napló: Bátai Tibor
2025-07-12 23:33   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 22:36   Napló: Zúzmara
2025-07-12 22:01   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 21:37   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 19:05   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 18:38   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 18:25       ÚJ bírálandokk-VERS: Horváth Tivadar őrület