Eső3

Éjjel, kitartó közönnyel szemerkélt az eső.

Mára a házak fala,
mint ázott papír - foltos.
Furcsa kábulat
borul a városra,
erős vákuum szívja
magába a nyüzsgést.
Kiömlő tinta
a lassuló idő.

Fák fázósan rázzák le az eső vizét,
borzongva reszketnek
apró levelek.
Dohog minden ág
baljós hangulatban.
Aszfalt szürke fénye villan
lábam alatt,
görbül a hátam,
s körülöttem a tér.

Az ég opál-tömör árnyéka lehangol.
Tócsák nedves
foltokká apadnak,
suttogó szél hátán,
csillanó cseppek
utaznak.

Ázott hajamba
mintha a múlt valamennyi
zápora tapadna,
meggyorsítom lépteim
néma emlékeim elől,
sietek haza.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-26 23:59:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-26 23:59:41