Mérgeszölden
Mérgeszölden ül az este,
kongó lelkében a nyelve.
Egy krampusz rí menekülve,
könnyek közt száll követője.
„Nincsen nyugalom, ám fel nem adom!
Hatalom! Szabadon! Az enyém! Nem adom!”
Villanypóznákon a hintát
krampuszlábak kitapintják.
„nincsen baj, tökfej vagy.”
rásurran, hogy ne gyanítsák.
Húron ül, szárny-árny száll,
tollpuhán, ám megpendül.
„Hallgassad! Elhallgat!
Minden tettünk egy hang csak!
Húzzunk el - egy nótát,
szívből tartsad ritmusát!”
Mérgeszöld tűkön az este.
Jó a csúffal keveredne.
„önmagunkon mutatunk túl,
egy-kettőnkből nyugalom gyúl”
„Éltünk számos szakaszosság,
látod folyton kiszakítják,
végtelenszer hova nyúlhat,
m’ért lettünk ily bonyolultak?
Nincsen nyugalom! Én fel nem adom!
Szabadon! Hatalom! Az enyém, nem adom!”
Angyalszárnyakon az esték,
úgy szállnak, hogy ne feledjék.
Úgy űznek: szaladol rég:
Használd ami vagy: nem a hús, nem az agy, nem a kéz, nem a láb, hol az ég, hova tág?
Mi van ott ahol én
nem?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-12-25 18:13:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-25 18:13:35
