Möbius szalag

A tehetnéd zajai keringenek fejemben,
Ahogy szél a levelet felkapja
Úgy indultam jobbra, miközben balra mentem.

S mit tettem elhalt, mint visszhang,
Múltam fakó mása jelenem
Az utat mindegyre próbálva,
Beteljesítve be semmit sem fejeztem.

Szavam az időkön döngne végig,
Pusztítva formálna kedvemre mindent,
Ehelyett gyönge leheletként fénylik
A parázs, melynek lángolni kéne itt bent.

Tudatomra ébredek, újra és újra,
Mindegyre terveket görgetek gömbbé,
S mikor tökélybe fúlva, sarktalan lettek,
Kezemből kicsúszva váltak közönnyé.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-18 21:37:38
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-18 21:37:38