Budapest Prelude

nincs itt fényes padon ülés, fény-evés. hajszálpontosan
hajtogatott párnahuzat. nem osztod meg újra és újra
se a párnád, se a huzatod. nincs értelme, kielégületlen
arc-nyomatok pihennek az asztalon, szépen sorban.

hogy ha egyszer felvenné valaki őket, meg se rémülne
tőle senki, unott fapofával sétálna tovább, mint egy
szatírjáték magas talpú cipőben topogó színész fiúcska
a színfalak mögött,  ne várd, hogy küklopsz legyek,

dalokat mormogjak a maszkom alatt, a mosolyomat
eltakarva és olyanokat mutogassak a kezemmel,
ami nem tűr halasztást, a deus ex machinát, jujokat.
ver az élet, baszottul unom a reciprok fogalmát, ha

egyszer fent vagy, majd újra lent találod magadat
az osztó helyén, pedig oszthatatlan szép szám vagy.

esik az eső. mindenhol alkoholista ördög-egerek
szimatolnak sörszag után, mert a szag marad nekik,
a furulya után. vízözön lábaidnál. behugyoztál, így
röhögnek szembe. fekete szembogaruk, ha fele
annyira lenne sunyi és penészes a gonoszságtól,

talán elgondolkodnál a maradáson. maradj, aztán
menj innen, hord el innen magad, szép az élet,

bochnia, bochnia, ott nyugodtan és hidegen esik
az eső, a hó, a mínusz húszon ötöt is eléri a lélek-
határ, a parkok kiürült nyugalma megadja, amit
elfelejteni nem lehet: Stefcio extázisát. hidegbe

markol a kezed, de márványt fogsz és elengeded






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-13 02:12:42
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-13 02:12:42