látom ahogy rohanva
pakolod a napi pillanatokat
kócos hajad simítod félre
gyöngyöző homlokodról
hallom ahogy mosolyogva
köszönsz a világra
és a mosolyokat
boldogan zsebre vágod
érzem mikor rám gondolsz
és furcsán vágyódsz
egy lehet soha-el-sem-jövő
pillanatra a jövő-időből
látom mozdulatod
ahogy zsebedhez kapsz
telefonodhoz
mert
hívlak
