Az entellektüel
Az entellektüel kidugja fejét lelke romjai alól. Mélán pislog majd lassan benyomja golyóstollán a gombot és céltalanul írni kezd. Kényszer hajtja, mindegy mit csak írjon. Ránéz a koszos hűtőre és nem az jut eszébe, hogy le kellene takarítani a légyszartól, nem. Írunk erről gondolja minthafelcsillanó rezzenéstelen szemmel. És nem ám, hogy milyen hasznos, mert hűti az ételt és nem romlik meg olyan hamar, nem. Hanem hogy esetleg megfagyhat a lelke ha véletlen kiesik a száján ahogy behajol a tejért. Nyomasztó dolog ez talán ezért is ír röviden, gyorsan belefáradva súlyos gondolataiba. Beveszi gyógyszereit és újra visszabújik a romok alá, különös álomvilágába amit ne próbálj megérteni, mert az lesz az utolsó gondolatod aminek a tudatában voltál.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-12-01 22:50:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-01 22:50:56
