Költők, keserű kurvák
Üres poharamba fújom a füstöt,
az üvegharang lomha rongya száll,
elittam ingem maradt harminc ezüstöm,
mi röhögve cseng az éj mocskos abroszán.
Költők, keserű kurvák idejét ültük,
lassan záróra mindenki oszt szoroz,
mert mindig akad egy Júdás közöttünk,
az élet hozta így, ma én vagyok soros.
Ám utolsó csókom magamnak szánom,
részegen gagyogom vagyok aki vagyok,
mintha már lógtam volna nyírfaágon,
de most az egyszer biztos meghalok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-29 05:28:50
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-29 12:50:34
