Színház

VA-nak

Mikor Hamlet ledöfi Poloniust,
és Rómeó a tetszhalott Juliára lel,
mielőtt Bánkot elfogja a méreg,
és Ödipusz kiszúrja szemét,
megcsörren melletted egy mobil,
és egy kéz idegesen matat,
több sor is hátrafordul,
arcokat látsz a színpad helyett,
ahogy szétfoszlik hirtelen a sötét,
és összekuszálódnak a szavak –
az analitikus leüti a vekkert.
Fészkelődsz, rádmosolyog,
ahogy némán felülsz,
kisimítod a diványt, a párnát,
de folytatódik a történet is:
miután elbúcsúzol és kilépsz,
a buszon átírod újból a tragédiát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.