Lépcső

észrevétlen, szürke kora este van.
körfolyosón szél fújja
két paplan emlékszagát.
kopott télikabátban bukdácsol,
kiabál, köp, elesik.
előtte térdel a lépcső. piros
muskátlik között a lépcsőház foltos,
mint az elejtett papír zsebkendő.
„nekem miért nem lehet”,
ordít, csapkod. kulcscsomó zörög
az ajtón, kémlelőnyílás mögött szemek.
jönnek, csomóban ül a lépcsőn.













Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-22 19:08:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-23 12:50:24