Csendben

Csendben simulok testedhez,
törékeny percek ernyednek
egységünk örök bástyáján.

Az érzékenység reszket;
teste így jelzi, hogy veszhet,
ha elszökünk börtönéből.

Nincs jövő, idegen a múlt,
jelenünk pengeti a húrt.
Csak fényképeink hirdetik,
hogy néma gyászát ismerik
a régmúlt boldogságának.

Mellkasod lágy hullámain
álmaim bús csónakja ring;
egy percre béke vesz körül.
Ébred az irigység, örül,
hiszen újra dolga akad.
Az idő kicsit megszakad,
ő a bánatért felelős.
Magunkra hagy, ezen esős
ködbe öltözött délután







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Műhely, 2011.11.
Feltöltés ideje: 2011-11-16 18:25:09
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-16 18:25:09