Az élet szép, mert nem értjük;
mire mindent tudunk róla, s dobnánk,
meglep legapróbb titkaival.
Egy útja sem a tévelygésé.
Teli-s-tele megérkezéssel.
Mikor boldogságunk zászlajával
járunk rajta – elveszünk, sehol
az előbbi mámor – szétjártuk.
Mire szomorkodnánk – megcirógat,
feledés és remény csokrát nyújtja.
