Megálló

maradj a padon és ülj, feszengj, és járjon a lábad, nyúlj a hajadhoz,
simítsd a füled mögé, hogy rajtad nevessek, hidd el, hogy nem
érdekel, zsíros a hajad, a borotva hab mellet fekszik a fésűd, utoljára
én használtam, még mindig benne van a hosszú gubancos hajam,

mert nem szedtem ki, lássam, mikor használtad, használtad-e
egyáltalán, használta-e más, a zoknidat mindig a cédék közül húzom
elő, szürke a színűk és patkányokra emlékeztetnek, pulóvereid
kilincsről kilincsre lógnak, mint a hentesáru boltban, szagot
eresztenek és elüldözi a lányokat messzire,

ha leveszem a szemüveged és hunyorítasz, mindig megsajnállak,
piros hajgumimból és a maradék selyemből bohócorrot varrok,
szomorú vagy, gúnyosan mosolygok, nincs több ütődött arc és
balkezes bénázás, mert most én veszem fel a maszkot, maradj és
figyelj





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-14 11:24:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-14 11:24:31