Körúti ősz

Már pasztelszínűvé kenődtek a körúti fák,
és mintha fáradtabbak lennének a kirakati fények,
bennük a gőgös tekintetű próbababák,
még fiatalok, jól öltözöttek, és szépek.

Épp esteledik, a Corvin-köznél cigarettázok,
nézem ahogy a senkik ölelkeznek a moziplakátokon,
és csak várok, várok,
közben maga előtt dunai párát tolva néhány villamos eloson.

Egy forgalmi lámpa bohóckodik,
hol vörös, hol sárga, hol zöld az arca,
bár lehet csak dühös, mert a vánszorgó kocsik
sofőrjei, nem ránéznek hanem a járdán billegő bomba csajra.

Egy belsőudvar nem bírja tovább, és kiszól a nőnek,
mondja kedves, miért téglalap alakú az ég,
itt a fent, szürke szennyes szőttes,
nincs válasz, erre kajánul röhögni kezd hátul a szárítókötél.

Rajta piros csipeszbillentyűk, amik tüdőszínre' fakultak,
és pár tarka zoknit szorítanak görcsösen,
valamit azért ma este tanultam,
hideg kurva ez a körúti ősz, nem érdemes még köpni sem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-12 16:05:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-12 16:28:44