Óda az árnyékszékhez

(Tisztelet Baumberg Gabriellának és Csokonainak)

- Ha keresnek, a vécén vagyok – szólsz, és mész a szabadságba.
Férfi – végülis – itten gondolkodik. Atyai barátom cipőt pucolt,
Autó – Motort lapozott, pletyka- vagy nőlapot bogarászott, énekelt;
Én gondolattal próbálkozom – elvégre nem agglegény vagyok, de ki
Menekül gyerek, asszony elől – ahol kitalálódnak a munkák;
Marad ez: önmegvalósítás árnyalt szagú helye, ó vécé, óda
Kell neked, hisz könnyítesz rajtam, te legolcsóbb pszichológus,
Te kevésbé jóillatú múzsa, kiben csalódni sosem lehet, ó hely!
Minek bolyongni távol tengerek gyomorfordító vizén, ha te –
Minek röpülni messze világot, babonás lenni: le nem zuhanni, ha te –
Minek beleveszni bonyolult nők liános-pókos csókjaiba, ha te
Itt vagy, bizonyosság alattam, körülem ihletadón egyszerűen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-09 19:21:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-09 19:21:24