Álmodom
már majdnem feladtam,
mert itt benn meghaltak az álmok,
de meghalhat-e, ha lehunyom szemem,
és köröttem mindenhol tengert látok.
csak olyan aprócska, seholsincs partja,
bármerre kutatja szem,
de ahogy öregszem egyre ritkább a kikötő,
sok fáradt sós redő vitorlaingemen.
szólnék, de félek
hangszálam elmetszi torkom,
bár ez a bohém őszi alkony vörös festéket kent rá,
hogy eljátszhassam vonatzaj gyötörte sorsom.
pedig mindegy, egyszer menni kell,
gyalog, hajón, vagy acélszálakon,
csak elférjen utam Isten tenyerében,
mert úgy megyek, én úgy megyek, hogy közben álmodom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-09 13:59:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-09 18:06:00