Én mindig tudtam ám

Én mindig tudtam ám, hogy szent vagyok.
És angyalszárnyként nyugszik lelkemen
a sejtelem, hogy gonoszságod árnyék,
mit szívjóságom fed be, kedvesem.

Papírsebkendőmben sírom bánatom.
Ám én mégsem adhatom neked.
Elszédülnél a papírtól, meglásd,
ha kapnál érte oly sok kincseket.

Fölöttem ül minden,
alattam csak hal áll.
szabadon száguld vonatán az Isten,
de én megteremtem,
és már itt vagyok.

A világ,  egy fogaskerék-pálya,
tép, és cibál, szanaszét oszolsz.
Hát ezért se kívánd meglelni a békém
mert utána egyszer úgyis megszoborsz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-09 12:51:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-09 12:51:59