Uraim: - Záróra!

Öten söröztek; szóltak
mind:

- a lázongó béke
alattomos; felette
a víz hullámzani
látszik, az ember lábát
felsértheti valami

- a serény látszat
kiismerhető
patikaszerekkel
nem kezelhető
fekélyes semmittevők
hada kél, osztozik
a nincsen... és enni kér

- a lázongó látszat
lába körmét
taposva, fehér ingben
vasaltban él; serény
szavak bűvkörében
időtlen semmittevésben

- a serény béke
előre visz
aki benne él, hisz
ez felülről nézve semmi
alulról építkezik, és
lesz belőle valami

- a serény lázongás
pusztít, lavinát kelt
hegy és hó nélkülit
árvizet terel a kiégett
pusztára: a gondolkodást
és cselekvést rábízza
Pulira... a kutyára

- Uraim záróra!

__________________

2009. augusztus 15.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-08 08:54:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-08 08:54:22